Hajrá, lajhár, megfontoltan, lassan élni jobb, mint gyorsan, én is azt mondom, hogy nagy kár, hogy nem lettem inkább lajhár. Így csak nyomnak a sóhajok, hogy én már sose lóghatok, és csak múlnak a hónapok: aludni kéne jó nagyot. Haj-rá, laj-hár, meg-fon-tol-tan, las-san é-ni jobb, mint gyor-san, haj-rá laj-hár, haj-rá laj-hár, ringj csak nyug-ton, nem lesz baj már. 3. Csukás István: Egérmese Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezért dohogott az egér. A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt. Ahogy mondom, úgy volt, Végül is mit csinált? Hát morzsát rágicsált! Egyebet nem csinált, csak morzsát rágicsált. 4. Mentovics Éva: A pórul járt medve Mocorog a csalitos, zizegnek a bokrok, csipkebokor ág mögött barnamedve mormog: - Nem elég, hogy elfogyott a sok mézem télen, néhány apró szederrel kell ma is beérnem, beakadt a mandzsettám a sok csipkeágba, futhatok a szabóhoz, ez így mégse járja. Nincs egy árva garasom, se egy lyukas érme, ha elkészül a zakóm, hogy' fizetek érte?
Mit szólsz az ötlethez? – kérdezte reménykedve Lala a gólyától. Piros nem csak szép, okos is volt. Így gondolkodott: – Ha nem szedem ki Lalát, keresgélhetek tovább ennivalóért. Ha kiszedem, akkor a segítségét azzal hálálom meg, hogy elfogyasztom vacsorára. Hm. Nem jó ez így, sehogy sem. Viszont, mivel ő itt lakik az udvarban, biztosan tudja, hogy hol juthatnék hozzá hasonló finom falatokhoz! – Rendben Lala, megbeszéltük, mondd el, hogyan szabadíthatlak ki, és megígérem, hogy nem fallak fel! – Lala nagyon megörült annak amit hallott, bár egy kicsit tartott tőle, hogy Piros időközben meggondolja magát és megszegi az ígéretét. – Piros, a csőröddel lökd meg a kannát, hogy feldőljön, és ki tudjak mászni belőle! – kiabálta Lulu a kanna aljából. Ekkor újra megjelent Zizz, a légy, és a kanna körül legyeskedett. Nem mintha bármiben tudott volna segíteni, de neki ugye mindenhol ott kell lennie, ahol történik valami érdekes. Pirost nem zavarta Zizz röpködése, csak arra figyelt, hogy el tudja lökni csőrével a kannát.
Harmadik próbálkozásra sikerült is. Lala kisétált a kanna nyílásához és körülnézett. Látta Pirost, aki kíváncsian figyelte, hogy sikerrel jár-e a szabadítás, és észrevette Zizzt is. – Most legszívesebben bekapnám ezt a szemtelen legyet, de nem teszem. Ha akkor ott a kövön nem macerált volna, nem vettem volna észre, hogy Piros közeledik – gondolta Lala és kiugrott a fekvő öntözőkannából. – Köszönöm Piros, hogy megmentetted az életemet! – mondta Lala mosolyogva. – Szívesen tettem, bár ha most nem kaplak be, akkor lassan nekem is életmentésre lesz szükségem! – kelepelt vissza Piros. – Zizz, zizz, köszi Lala, hogy te sem kaptál be engem – zümmögött felettük Zizz. – Na igen Zizz, de most én is éhes vagyok, és Piros is! – válaszolta Lala – Tudok egy jó helyet, a kerten kívül! Egy nagy tó van ott, gyertek nézzünk körül! Remélem onnan nem térünk vissza éhesen! – mosolygott Lala, és ugrándozva elindult a kert vége felé. – Menjünk! - kelepelt Piros, és hosszú lábaival nagyokat lépve követte Lala.
Megmenekültem a gólya elől, de innen sosem fogok tudni kikecmeregni – sóhajtozott Lala. Piros hallotta, hogy valami motoszkál, jajgat a kannában. Közelebb ment, belekukkantott, és akkor látta, hogy ízletes, friss vacsorának való kuksol a kannában. – Na, könnyű dolgom lesz, még vadászni sem kell, csak belenyúlok a csőrömmel, és már meg is kaparintottam a mai főfogást – gondolta Piros, és próbálta a csőrét bedugni a kannába. Egy kis baj volt, mert a kanna fogantyúja miatt nem tudott olyan mélyre lenyúlni, hogy elérje Lalát, aki a kanna aljában lapulva várt a végzetére. – Ez így nem fog menni – gondolta Piros, és feladta a próbálkozás. Ennek Lala egyrészt örült, mert nem szándékozott gólyavacsora lenni, de szomorú is volt, ha arra gondolt, hogy itt fog éhen halni a kanna aljában. Ekkor ötlete támadt. – Piros, Piros, figyelj rám! Ha nem tudsz kiszedni, nem leszek a vacsorád. Viszont ha segítek abban, hogy hogyan vegyél ki, akkor megeszel. Kössünk egyezséget: te kiszabadítasz engem, és közösen keresünk neked más vacsorát.
cmcholdings.com, 2024