Joe Hill és Gabriel Rodríguez közös projektje, a 2008 és 2013 között futó Locke & Key (Kulcs a zá r ját) műfajában megkerülhetetlen alkotás lett. A horror zsáner szerencsére az utóbbi pár évben talán jobban elkezdett popularizálódni, de azért érezhető, hogy a nagyobb piac még mindig mostohán tekint rá. Főleg, ha mindez ráadásul képregények lapjain kerül megvalósításra. A szubzsáner szubzsánere így kétszer kevesebb figyelmet kap, mint amennyit érdemelne. A Locke & Key nem csupán horror, hanem többek között rengeteg mondanivalóval szolgáló családi dráma is. A kényes témákat Hill kellő hozzáértéssel és tisztelettel kezeli, amitől nem csak hitelessé, de átérezhetővé is válik a története. A karakterei szemszögén keresztül pedig hiteles és nyers módon váltja ki az olvasóból az érzelmeket. Gondolom ez valami családi adottság. Erős alapok A képregénysorozat első kötete, amely a Welcome to Lovecraft #1-6 és a Head Games#1-6-ig terjedő issue-kat foglalja magában, kellő felvezetés volt, hogy megismerjük a főbb szereplőket, Kulcsházat, és maguknak a kulcsoknak a fontosságát a történet szempontjából.
Végül a Netflixnél kötött ki, amely egy 13 éven felülieknek szóló young adult-sztorit fabrikált az alapanyagból… beletörve a varázskulcsot a zárba. Locke-tesók (Emilia Jones, Jackson Robert Scott, Connor Jessup) A tízrészes sorozatból – amelynek a szolgáltató már berendelte a második évadát – szinte majdnem mindent sikerült kilúgozni, ami a Locke & Key sava-borsát adja. Magával a castinggal tulajdonképpen nincsen bajom: a korábban Noah Wyle oldalán az Éghasadás című sci-fi sorozatban feltűnt Connor Jessup (aki ott Wyle középső fiát játszotta) Tylerként akár találó választás is lehetne, akárcsak Emilia Jones Kinsey-ként, de az alapkoncepció elhibázottnak bizonyul: Tyler a sorozatban a suli menő szépfiúja, Kinsey pedig gyorsan karakán, vagány csajjá avanzsál – és ez a sztereotip megoldás teljesen idegen a Locke & Key világától. Az édesanyát alakító Darby Stanchfield kezdetben nagyon rossz választásnak tűnt, aztán az évad végére, ahogy a remegő keze mind közelebb került az alkohollal teli pohárhoz, határozottan felnőtt a figurához.
A kötet tartalmazza: Locke & Key: Clockworks#1-6, és Locke & Key: Alpha&Omega#1-6. Szöveg: Joe Hill Illusztráció: Gabriel Rodríguez Fordította: Holló-Vaskó Péter műfaj: képregény formátum: keménytáblás, védőborítós méret: 192 x 284 mm oldalszám: 320 ISBN 978-963-470-124-8
Varázslatos felnövéstörténet Tyler és Kinsey révén a Locke & Key -nek van egy young adult-vonulata: gyönyörű jellemfejlődési ívet járnak be karaktereik, az iskolai beilleszkedéstől az érzelmi és viszonyrendszereik tisztázásán át az önmagukkal való megbékélésig, a felnőtté válásig. Nagy szerepet kapnak ebben – nemcsak az érzelmi, hanem a történeti megoldásban is – a barátok. A Netflix erre a young adult- irányvonalra helyezte a fő hangsúlyt a sorozatában. Ez az erős érzelmi fókusz segíti a főhősökkel való azonosulást. Képregényben ehhez hasonlóval még nem találkoztam. Erre építkezik minden más: a részletgazdag és varázslatos mitológia, a kalandos meseszövés, és… hát igen, a brutális erőszak is, mert ez is szerves része a Locke & Key -nek. Legalábbis a képregénynek. Bode, az öcs kulcsokat talál a ház különböző pontjain. Nem véletlen, hogy ő bukkan rájuk. Varázskulcsok ezek, amelyek a megfelelő zárba illesztve csodákra képesek. Van köztük Szellemkulcs, ami szellemmé változtat, van olyan is, amelyik bepillantást enged másoknak a gondolataidba.
Van a Bárhova-kulcs, ami nevéhez méltón bárhová elvisz, amit elképzelsz. Persze ezeknek megvannak hátulütői is. Az egyiktől meghalsz. A másiknak a rabjává válhatsz. A kulcsokra más is feni a fogát. Egy entitás, aminek eredete a múlt ködébe vész. És kapcsolódik a néhai, erőszakos halált halt Mr. Locke-hoz. Idővel a múlt is feltárja titkait – naná, hogy ehhez is kell kulcs –, és mire eljutunk az Alfától az Ómegáig, totál képbe kerülhetünk ajtókról, kulcsokról és szörnyekről: külsőkről és belsőkről egyaránt. Kockáról kockára – álló, kontra mozgókép A Locke & Key egy kegyetlen gyilkosság köré építkezik, a látszólag esztelen és értelmetlen erőszakot bontja ki egy hatalmas és szövevényes tablóvá, lassanként, míg minden apró kirakósdarab a helyére nem kerül. Bár műfaja képregény, mégis erősen filmszerű: hasonló történetvezetéssel, mi több, vágásokkal és flashbackekkel dolgozik – hatására a képkockák peregni kezdenek előttünk, és éppúgy, mint a moziban, beleveszünk a cselekménybe. A képregényben szinte minden egyes képkocka megkomponált – nincs, nem is lehet egyetlen felesleges sem köztük, itt nincs időhúzás, nincs helypazarlás.
Drágám, miért hagytál itt minket? (Darby Stanchfield) A családi viszonyrendszer működőképes – talán ez a sorozat egyik erőssége, bár ez is csak halovány utánzata a képregénynek –, de a mellékkarakterek már teljesen súlytalanok. A jól felépített, eredeti sztorit felbolygatták, hogy képernyőbarát legyen, de így kiölték belőle a feszültséget, amit még Vincenzo Natali ( Kocka, Hannibal -sorozat) társrendezővel sem sikerült visszacsempészni a végeredménybe. Gabriel Rodriguez rajzművész zseniális vizualitásából pedig szinte semmit sem sikerült megmutatni a képernyőn, pedig az ő kéznyoma nélkül bármilyen Locke & Key -anyag csak félkész. És ez még csak nem is költségvetés kérdése. A Locke & Key sorozat erősen közepes, amin az évadzáró, egyébként meglepően eltalált cliffhanger sem változtat. Nem született méltó adaptáció: míg a képregény maradandó élmény, addig a belőle készült sorozat sajnos a felejthető kategóriába tartozik. Öröm az ürömben: Stephen Kingnek a fia személyében megvan a méltó utódja.
A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait... A kötet tartalmazza: Locke & Key: Welcome to Lovecraft 1-6, és Locke & Key: Head Games1-6.
Post Views: 410 Bejegyzés navigáció
cmcholdings.com, 2024