Magyarország a Habsburg birodalomban. A Reformkor Magyarorsz by Makai András
A tőkés üzemformák terjedésének két alapvető föltétele van: a pénztőke felhalmozódása, a szabad munkaerő. A pénztőke felhalmozódása főként a kereskedelemben ment végbe. A kisszámú alsó- és középiskolák a jezsuiták kezében voltak. Az osztrák Habsburgoknak nem sikerült megszerezniük a spanyol trónt. A bécsi udvar megértette, hogy a nyílt brutális erőszak Magyarországon nem alkalmazható. A magyarországi ügyek intézésére még a XVI. században kormányszékeket állítottak föl. A kancellária Bécsben, a pénzügyeket intéző kamara pedig Pozsonyban székelt. Nem került sor önálló magyar haditanács fölállítására. Az adók és az újoncok megszavazása a magyar országgyűlés jogköre volt. Erdélyt nagyfejedelemségként szervezték újjá, külön kormányszékkel, külön országgyűléssel. Magyarország sorsáról a titkos konferencián, később az államtanácsban döntöttek. A Habsburg – ház törvényt hozott föntiek nőágának örökösödési jogáról. A Pragmatica Sanciot az 1722-23-as országgyűlésen ellenállás nélkül elfogadták. III.
A Pragmatica Sanctio: III. Károlynak (1711-1740) sok gondot okozott, hogy sem neki, sem I. Józsefnek és I. Lipótnak nem volt fiú örököse. A Habsburg család házi törvényt hozott, nőáguk örökösödési jogáról. Ez a Pragmatica Sanctio, vagyis törvényes szabályozás. Kimondja az egy és oszthatatlan Habsburg birodalmat. Az 1722-23-as országgyűlés különösebb ellenállás nélkül elfogadta. A Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az örökös tartományokban és a magyar korona országaiban mindig a dinasztiának az öröklés rendje szerint következő ugyanazon tagja uralkodjék. A magyar rendek kívánságára került a szövegbe, hogy a "külső erőszak ellenében" közösen védekeznek. A még mindig lehetséges túlerejű török támadásra gondoltak. Az osztrák örökösödé si háborúk: III. Károly hatalmas áldozatokat hozott, hogy a nőági örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa. Halála után az "osztrák örökség" megszerzéséért mégis azonnal kitört a háború (1740-1748). III. Károly szerencsétlen vállalkozások során előbb dél-itáliai birtokait, majd Észak-Szerbiát is elvesztette.
Megerősítette tehát azt az 1687-es törvényt, melyben a magyarok lemondtak a szabad királyválasztásról. Kimondta a törvény továbbá, hogy Magyarország ugyan önálló ország, saját törvényekkel, de a birodalom egyéb részeitől elválaszthatatlan. (Ez a törvény a kiegyezéshez - 1867 - is alapul szolgált. III. Károly munkájának folytatója lánya, Mária Terézia volt (1740-80), aki számos látványos békítő lépést tett a magyar nemesség felé. Úgy tudta megnyerni őket, hogy közben a Birodalom érdekein nem esett csorba. Jól mutatja ezt, hogy a magyarok biztos támaszai voltak a sziléziai háborúkban (osztrák örökösödési háború 1740-48, hétéves háború 1756-63), sőt, jóformán ők mentették meg a teljes összeomlástól. Hasonlóképp a magyar rendek a napóleoni háborúk idején sem próbálják meg kihasználni a birodalom nehézségeit, nem kísérelik meg az elszakadást a Habsburgoktól. Csak a nemesség megadóztatásának és a jobbágyvédelemnek terve ütközött a pozsonyi országgyűlés ellenállásába. Itt Mária Teréziának már az abszolutizmus eszközeihez kellett nyúlnia (1765 után).
cmcholdings.com, 2024